Hello,
Előbb poént mesélek, aztán mesélek a műtétről.
Nap végén a párom annyit mondott, hogy "Nímáynak kaját kéne adni?!" Nímáy álmából felriadt és nézett ránk. Nagyon vicces volt, ahogyan magához tért. Aztán Nímáy letette a fejét és megint elhangzott a "Megyünk kajálni?". Nímáy izgalomba került, de azt látnotok kellett volna. Sokszor elmondtuk neki, hogy "Megyünk kajálni?", aztán Nímáy feltápászkodott, és elindult az ajtó felé, jelezve, hogy éhes. Tündéri volt. Most este néztük a tv-t, és a párom megkérdezte, "mit is mondtam amire Nímáy izgalomba jött?" Én lelkesen válaszoltam: - Megyünk kajálni! Nímáy felpattant és nézett ránk meglepve. Mi nagyon nevettünk, még hogy nem érti a kutyus, hogy miről beszélünk!?
Nos, voltunk kontrollon. Doktor úr nagyon édes volt, megnézte hogyan jár Nímáy a rendelőbe, aztán elvitték altatni, hogy elkészülhessen a várt röntgen. A bal lába úgy néz ki, hogy rendbe jött :-)))) A jobb lábát viszont 3-4 hét múlva újra meg kell újra műteni, mert nagyon görbül. De mivel nem tudjuk hogyan és merre fog nőni, ezt ki kell várni. Meg lettünk dicsérve, hogy a kiskutya jó súlyban van. "Nem tudom, hogy csinálják, de csinálják tovább, mert nagyon jó súlyban van Nímáy." - jól esett ez a dicséret.
Annyiban változott az életünk, hogy Nímáy a jó idővel szeretne többet tölteni a kertben. Ma is sütete a pocakját a kert közepén. Rohangál, és nem tetszését is jelzi, ha nem jöhet be. Szoknia kell, hogy ha nem vagyunk otthon akkor bizony neki kint kell lennie. Én már elkezdtem folyamatosan dolgozni, így pár órára már otthon tudom hagyni Nímáy-t. Persze csak akkor, ha jó idő van.
Még pár érdekesség :-)
- Egyik este "riadó lánc" volt a kutyák között az utcában. Nímáy sem maradhatott ki, mert hajnalban felébredt és elkezdett kifelé hangosan ugatni. A párom fel sem riad, én meg ott szóltam a kutyára, hogy hagyja abba, de azért meg is dicsértem, mert ügyes hogy jelzett. Vicces volt, hogy a nagy kutyus, bentről ugatott kifelé.
- Aztán egyik reggel kiengedtem, miután kiengedtem, arra lettem figyelmes, hogy olyan másként ugatott a kutyus. Megnéztem, hogy mi a gond, és képzeljétek, hogy ott állt a kapuban egy fiatalember, aki hozott a páromnak egy csomagot. Nagyon sok simogatást kapott, nagyon ügyesen jelzett.
Szóval most a jó idővel, jönnek a jó hírek. :-)
Köszönjük, hogy gondoltatok Ránk :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.