Nímáy és az Ő könyökficama

Hello, 

Nos, mielőtt rátérnék Nímáy és a mi kis kalandunkra, tudnod kell hogy tegnap este egy házi lángos sütésre és egy lánybúcsúra voltam hivatalos. A lángos isteni volt, a párom meg egy hős mert időbe be tudott vinni a meglepetés lánybúcsú helyszínére, majd hajnalban értem jött és haza vitt. Barátnőmnek ezúton is üzenem, hogy: Büszke vagyok rád, és hogy minden rendben lesz. - de ha túl vagy a nehezén gyere/gyertek ki hozzánk!!! 

Nos, így másnaposan egy nagyon jó lánybúcsút követően hajnalban sikerült elájulnom a fáradtságtól. Nímáyka az Erzsébet gallérjában járt kelt, majd neki dőlt a babzsáknak és aludt velünk. Reggel a párom engedte ki a kutyust, majd adott neki reggelit. Hagytak aludni, de 9 körül muszáj volt felkelnem, mert mennünk kellett az állatorvosi egyetemre, mert levették Nímáy jobb lábán a kötést, és ki kellett venni a varratait. 

Nehezen ébredtem, fájt a fejem, de a párom megállt egy mekinél és vettünk egy kávét. Kellett. Bementünk a portás már nem is mutatta a helyet mert már tudja, hogy tudtuk hová megyünk. Belépve leadtuk a kis könyvet, kaptunk sorszámot. 

Előttünk volt egy jobb lábán sérült németjuhász, majd egy kiskutya, majd egy drótszőrű középtermetű kutyus, a bunkó gazdájával. A kutyának - értsd szó szerint! - a bal lapockájától a jobb lapocka aljáig volt egy vágás, a vágás nyitva volt a kutya háta közepéig, a felső bőr réteg alatt látszott a kutyus izma..is. Gyomorforgató volt. A felháborító az, hogy amikor megkérdeztük mi a baj? - mert én ilyen paraszt vagyok és érdeklődőm, azt válaszolta, hogy "korrekciós műtétje volt". A kutya oldalán csordogált a vér. Bejött egy kisgyerek aki szintén döbbenten nézte a kutyát és szinté kérdezgetni kezdte a srácot, aki megpróbált szűkszavúan válaszolni. A kisgyereknek egy válasz után még két kérdése lett. Nem sajnáltam, mert később kiderült, hogy a kutyusnak egy éve van ez a sebe, és folyton van vele probléma... Aztán azt is kicsit fúrcsáltam, hogy a csordogáló vért nem törölte fel a "kedves gazdi", nem baj, másnaposan, csak hogy ne hányam el magam, én feltöröltem. A kutyát bent kellett hagynia.

Mindegy, ebből látszik hogy igenis figyelni kell egy kutyára, és hogy én sem véletlenül maradtam otthon Nímáy-al hónapokon keresztül. Megérte, mert az állatorvos azt mondta, hogy ma még legyen Nímáy-on gallér, holnaptól mehetünk gyógytornára, egy hét múlva hidroterápiára, és egy hét múlva aludhat a kertben éjszaka, majd két hónap múlva kell visszamennünk kontrollra. Tény hogy november óta vagyok a kutyával otthon, tény hogy nagyon drága volt ez nekünk, de tény, hogy Nímáy köszöni szépen jól van, és nem "csak" egy vágás volt a hátán, hanem folyton vágások voltak a lábain, de megfelelő odafigyeléssel, és kitartássalna meg természetesen az ő akaraterejével de kezd minden visszaállni az eredeti kerékvágásba. Ő kerti házőrző kutyus lesz és mi is egy kicsit több időt fogunk tölteni együtt. 

Most ez az implantátum van a lábába, még 2 hónapig :-(

De a nap vicce a következő. Én még mindig másnapossággal küzdve neki láttam a kertbe fűvet nyírni. Barnulnom is kellene, és már ideje volt nekem is füvet nyírni. Nímáy kijött és lefeküdt a kert ajtóba, majd felállt és elment. Pár perc múlva a párom kijött és megkérdezte, hogy hol a kutya? Mondtam, hogy nem tudom és dolgoztam tovább. Pár másodperccel később párom tapsolt, és mutatta, hogy menjek oda mutatni akar valamit, és nagyon nevetett. A következő kép fogadót. Nímáy nem a fűvőn vagy az ajtóban, hanem őnagysága a kocsiban pihent, és nézett ránk büszkén. Nímáy-t mi mindig ki és betettük a kocsiba, mert hogy vigyázni kell a lábaira, de Ő ma önállóan "beugrott'. Ügyes kutya. - dicsértem, mert nagyon ügyes volt ha egyedül be tudott mászni az Ő helyére. A párom miután kivettem a kutyust, becsukta a csomagtartót.  

Velünk egyenlőre ennyi, de még fogok írni, lesz miről :)

Szép napot :-)