Sziasztok!
Kissé elmaradtam Nímáy életének bemutatásával, ezért elnézéseteket kérem.
Nos, jelentem Nímáy 2015.07.20-án betölti a negyedik életévét. Most is itt fekszik a napágytól nem messze, és a kálciumos csontjának darabját rágicsálja lelkesen. Jól van.
Napokban otthon kellett maradnom és sikerült megfigyelnem, hogy a postás ez egyik kedvence. Meghallja a másik utcában a motor hangot és le föl futkos a kertben addig amig a postás nem ér a kapuhoz. Aztán áll és leng a farka, postás nyomneki egy "szia kutyuy" és tovább megy. Nímáy elégedetten ballag vissza az árnyékba, és huppan le.
Viszont némi változas van, mert a régi gyógyszere - ami táplálék kiegészitő - már nem hatott valami jól így azt három év után lecseréltük egy jobb összetételű "gyógyszerre". Reggel este 2-2db, és nem annyira sántit. Ezt úgy vettem ésrre, hogy többet feküdt, este mikor hívtam meggondolta, hogy felálljon-e vagy sem. Beszéltem a kereskedővel, akinél szoktunk vásárolni és ő nézett utána. Nagyon sokat segített. Miért biztam a kereskedőben? Mert ért ahhoz amivel foglalkozik, és lelkén viseli a mi kutyusunk sorsát is!
Kálciumos lábszárcsontról hallotatom már? Na azt úgy készitik hogy a lábszár csontokat kálciumos vízbe teszik jó pár napra. Ez bele megy a csontokba, a velőbe. Nímáynak meg erre nagy szüksége van. Amire figyelni kell az az, hogy amikor oda van adva a kutyusnak, legyen alatta valami puha szönyeg (bármi) mert ha leejti akkor sem riadjon meg. Különben sosem fogja megenni...Nimaynak ez fél év melójába került elrágcsálnia...sok sok gödröt hagyva maga után ;-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.