Nímáy és az Ő könyökficama

Hello,

Régen írtam, de most annál többet fogok mesélni. 

Nímáy-nak két nappal ezelőtt egy új szokása lett. Hajnali 5 körül fogja magát és a lábunkhoz felmászik az ágyra. Oké hogy ez a "mi kis családunk", na de kérem?! Első nap a párom ki akarta nyújtani a lábát, és azt érezte, hogy valami meleg szőrős szuszogó kutya van az ágy végébe. Hát igen Nímáy volt az. Aztán amikor bekapcsolódik a rádió, Ő is megébred velünk, és a következő történik. Kettőnk között feljebb kúszik az ágyba, ha már kényelmetlen akkor fel áll és valamelyikünk oldalára fekszik, és ha már az ágyon van el is dobja magát. Így valamelyikünk biztosan fel kell, mert egy egy ilyen eldobása hagy lila foltot rajtunk. Rajtam ha pontos akarok lenni. Akkor már a párom felkelt és Nímáy addig forgolódik amíg valamelyik testrészemre nem kerül a feje, ott elszunyókál egy kicsit, majd amikor már Nekem nehéz a feje, lába...akkor én is felkelek. Eredmény, hogy a kutya egyedül heverészik az ágynemű kupac tetején. Tény hogy többször húzok ágyneműt, mert azért Őnagysága mégiscsak szőrős. Szóval Nímáy-ka így kelt minket. Édes, de hát le kell szoktatnunk erről, mert már 30 kilós a lelkem, és még csak most fog izmot építeni. 

A csizma. Ez fájó pont. Tudni kell hogy néha muszáj vagyok bemenni 1-2 órára Budapestre, mert dolgoznom is kell. Így gondoltam Nímáy csak kibír 2 órát egyedül. Előtte kimegy elvégzi a dolgát bekapcsolva hagytam neki a rádiót/tv-t, szóval elindultam teljes nyugalomba. Igen ám, de ezt Nímáy nem vette jó néven, és mire hazaértem addigra darabokra rágicsálta az egyetlen igazán téli csizmámat, béléstűl sarkostul...darabokra. Soha nem rágott szét semminket, most meg az Én csizmámat, a gőzmozdony elindult a fejembe. Megvártam amíg kint elvégzi a dolgát, és bemegy a lakásba. Nem vagyok rá büszke, de becsuktam az ajtót, és a csizmával a kezembe nagyon rácsaptam az orrára és a seggére. Ne féljetek pontosan tudta, hogy amit csinálta nem volt jó dolog. Összetakarítottam, és Ő egész nap kuksolt a sarokba, de én meg nem szóltam hozzá. Leült az ajtóba mikor ki akart menni, nem jött a kanapé közelébe sem, mert érezte hogy nagyon haragszom rá. Szóval elvertem, mert ha most nem tettem volna meg akkor minden cipőnk a kukába kötne ki. Azóta nincs ilyen gondunk, de állítom, hogy tudta, mondjuk az orra alá dugtam a csizmámat és mondtam neki hogy "rossz kutya vagy, mit csináltál?" Mondom azóta ha otthon kell hagyni nincsen gond.

Elhiszem hogy már neki nagyon kicsit a lakás, de a hóviharok közepette csak nem rakom ki, főleg hogy jövőhét pénteken megyünk vissza kontrollra. Editnél voltunk tegnap...most mennem kell, de erről késöbb fogok még írni.

Szép napot, és Mindenki vigyázzon magára :-) 

Hello, 

Ma nézegettem a képeimet a telefonomban. 

Nímáy-ka mint minden reggel a hideg orrával ébresztett. Az egyik képet viszont nem publikálhatom, mert a párom is rajta van, ami szintén az alvással kapcsolatos. Egyik este éppen dolgoztam a gépemen, amikor Nímáy miatt ki kellett húzni a kanapét, mert már hárman nem férünk el rajta kényelmesen. Kihúztam, a párom is elaludt, majd Nímáy is csatlakozott. Édes volt a két fiú, én meg csak mosolyogtam :-) Nímáy a hátán szuszogott, a párom oldalra fordulva a párnán.

A másik amin jót mosolyogtam a kanapés képek. Nímáy-ka már rutinból mászik fel a kanapéra, és olyan ártatlanul tud nézni, hogy legszívesebben megölelném, de nem, mert akkor az mégis hogy nézne ki...de nem csak a kanapén tud jól pihengetni, hanem a matracán is. Ott fekszik a kék matrac közepén, égnek állnak a lábacskái és szuszog. Onnan tudom hogy engedett a matrac, hogy ha nagyon puha a kutyus egyszerűen horkol :-) 

Harmadik mosolygós kép akkor készült, amikor a kazánunk tönkre ment, és szerelőt kellett hívnom. A szerelő nagy nehezen volt olyan kedves és kijött még időben. Elmondtam, hogy a kutyus bent van és hogyha nem gond hagyja egy kicsit szaglászni, mert nem lesz nyugtunk. Nímáy-t én csak úgy nem szívesen csukom be sehová. Szerelő jó fej volt, "bemutatkoztak" egymásnak. A szerelő a nagy és szagos táskájával birtokba vette a fürdőszobánkat. Nímáy-t lefektettem az ajtóban és megálltam mellette. Természetesen a kicsi csak nem bírt magával és elkezdett kúszni a táska felé - a kis buta, mintha nem tudtam volna. Majd mikor rájött, hogy nem fogom oda engedni kiengedtem az udvarra. Amikor visszajött, volt olyan drága és mint aki jól végezte dolgát futott is a táska felé. De nem jött össze, mert kitettem a füriből. Megsértődött és lehuppant a matracára majd elaludt. 

Szóval zajlik az élet otthon. :-) 

Szép napot és óvatosan az utakon :-)

Szép Hóeséses Napot Mindenkinek :-)

Hát Nálunk is leesett az első igazi hó. Kemény 12cm esett szombaton, ma még egy 4-5cm. A nagy hidegben a befagyott víz is nagyon izgalmas játékot jelent Nímáy-nak - ez a "jégnasi". Hogy ne legyen egyszerű a hétvégénk, még vendégeink is voltak. A párom testvére és párja, illetve az Ő lablador kutyusok Zénó. Zénó 3 hónappal idősebb Nímáy-nál. Én nem voltam otthon az első találkozásnál, de azt mondták, hogy ügyesen kezelték a kialakult új helyzetet. Játszottak.

Zénó hallgatag egy kutyus, Nímáy meg hát hogy is mondjam mindenről van véleménye. El is mondja. Viszont azzal nem tudott mit kezdeni, hogy Zénó úgy röpködött körülötte, át rajta - értsd szó szerint!!! - mint egy helikopter. Zénó nagyon magasakat tudott ugrani, Nímáy sajnos erre nem képes, hiszen a menés is néha gondot okoz. Ha jön a rossz idő, fájdalomcsillapítót adok neki, mert érezhetően sokat fekszik, lassabban áll lábra...stb. Így az első estén mindenki aludt a saját kutyusával. Mi Nímáy-al, a párom testvére és párja Zénóval, két külön szobába. Mind a két kutya jól viselkedett, és végig aludták nyugalomban az éjszakát. Reggel Zénó kint maradt - hisz Ő kinti kutyus, Nímáy-t meg csak felügyelettel tudtuk kint hagyni. Zénót becsuktuk, és akkor Nímáy is birtokba vehette a havas kertet. Nagyon sokat rohangáltak így is, de őszintén szólva nagyon féltem, hogy valami baja lehet. Hála a jó égnek meg a vastag hónak megúsztuk a hétvégét sérülés mentesen, de jó sok tapasztalattal. 

Szép hetet.

Hello,

Nímáy tegnap megint a kínok kínját élte át Editnél :-) Ez persze nem így van!!! :-)))

Tegnap telt le a két hét, ami a kötés levétele és az új időpont között telt el. Otthon napi kétszer Nímáy-t oldalár fektettem és jól átmasszíroztam, és nyújtottam a tappancsait. Otthon egy hang nélkül bírta a strapát! Editnél - a gyógytornászunk - végig sípolta a közel másfél órát. Mi meg szét röhögtük magunkat. Értem ezt hogy ha Téged jól átmasszíroznak és még jól is esik, akkor csak nem ellenkezel, hogy "hagyd már abba...". De a labdák meg a jutifalatok a végén mindenért kárpótolták. Volt megint matracon. A jobb lábán most jön ki a különbség, ami már mondott az orvosunk is...úgyhogy most azon jobban kell dolgozni, de Edit szerint ügyesek vagyunk, mert a bumszlik ellenére jó a mozgáspályája a mellső lábainak. Új feladatokat kaptunk, és még videó is készült, amit ha megkapunk és Edit is megengedi akkor feltesszük ide. 

Otthon Nímáy vacsorázott és elájult a fáradtságtól. Hajnalban viszont arra keltünk, hogy rendületlenül takarította a lábait :-) ez így biztosan vicces hangozhat, de ha egy légtérben vagy a kutyával akkor a folyamatos és ütemes nyalakodás rém idegesítő tud lenni. Hiába szóltunk rá, csak nem hagyta abba, lehet hogy megint zoknit fogok rá húzni a lábaira...

Reggel, mintha mi sem történt volna arra keltem, hogy felugrott az ágyra, és értsd szó szerint kitúrt a helyemről. Persze hogy ma a párom maradt vele otthon, de hogy ezt honnan tudta, hogy engem kell keltenie? A párom persze röhögött...

Akinek van facebook-ja, jelölje be a Tappancs terápia profilt: itt - megéri :-)

Szép napot mindenkinek :-)

Hello,

Ma arról fogok írni, hogy mire kell figyelni ha egy kutyussal élsz együtt. Fontos tudni, hogy nem tartozom a rendmániás emberek közé, de szeretem a rendet. Elviselem a mosatlant, meg a port, de a szennyesnek a fürdőben van a helye...A kutyának nem természetes közeg a lakás, sem a padlófűtés, sem a kanapé. A padlófűtés miatt nagy a por a lakásba, a kutyus a meleg miatt gyorsabban "vedlik", emiatt sem tehetjük ki a hidegbe, hogy ott gyógyuljon.

Nos a gyors vedlés miatt sok a szőr, majd a szőrpamacs a lakásba.Két naponta porszívózok. Ez az amit nem lehet megúszni. Fontos a porszívózás!

A másik; egy barátomat idézve "A kutyák előtt mindig legyen víz!". Mindig van Nímáy előtt víz. De Ő is mint minden kutya úgy iszik, mindenfelé fröcsög a víz és a nyála is. Én a vizes tál alá tettem egy használt törülközőt ami lefedi azt a területet, amin iszik. Oda ami úgy mond "holt tér" nincsen útban ha alszik, járkál, játszik.

A konyha Nekem tabu, Nímáy ezt nem igazán érti miért? Nem szeretem amikor úgy fekszik, hogy csak átlépve lehet főzni, sütni. Megértem azt hogy Ő imádja a szagokat, és élvezi, hogy átlépek rajta (ezt minden kutyám csinálta, és valaki elmondta, hogy így a kutyák fontosnak érzik magukat.) Hiába szólók rá, hogy menjen a helyére, Ő csak ártatlanul néz rám...esélytelen! Vagyis figyelni kell, hogy ne potyogjon le semmi olyan ami sérülést okozhat a kutyában, ha leesik valami zöldség nem kell rászólni - el kell könyvelni VÁM-nak :-)

Kanapé. Itt gondban vagyok, mert nem vagyunk eléggé határozottak. Én nálam általában a kutya nem megy a kanapéra, de a páromnál ez nem ennyire egyértelmű, ha meg mind a ketten otthon vagyunk, akkor teljes a káosz! Szóval fontos a határozottság, mert különben össze lesz zavarva a kutyus és úgy jártok mint Én. Reggel beágyaztam, felöltöztem, és mire visszaértem a nappaliba a drága egyetlen most már 24 kilós kutyám vígan alukál a kanapénkon....Na ilyenkor az egyik szemem sír, hogy "na így kell elrontani egy kutyát", a másik nevet, hogy "Te kis mocsok...jó mi?"

Bizonyíték ;-)

Az utolsó, amit nagyon érdemes megfontolni, a nassolás! Nímáy mindig előbb kap kaját. Több oka van. Egy neki 18 és 18:30h között van vacsi mindig. Kettő, amíg valamelyikünk megeteti, a másikunk is előkészíti a vacsoránkat. Harmadik, így ki van zárva, hogy a kutya az asztalnál ül és kunyerál. Ő jól lakott szépen lefekszik a helyére, mi is nyugodtan vacsorázunk és béke van. Negyedik nincsen láb alatt! Nímáy sosem kap "csak úgy" nasit, vagy akkor kap amikor megérdemli, mert megdolgozott érte vagy nem kap.

Köszönöm, hogy megint elolvastál :-)

Szép napot!

A legfontosabb dolgot elfelejtettem leírni! Minden étkezés előtt, és a megszokottnál többször kell kezet mosni. Én már észre sem veszem ha hozzáérek Nímáy-hoz, de azt igen ha kutyaszőr van az arcomnál...Ez nagyon fontos!!

Hello,

Nem árulok el nagy titkot, hogy minden kiskutya sokat alszik. Nímáy is ezt teszi. Sokat alszik, hol az égnek mutogatja a pocakját, hol oldalra borulva, hol összegömbölyödve, hol S alakban. Alszik. Hála a jó égnek nem szokott horkolni, de szuszogni, ugatni álmában azt igen. Ami a legújabb nála, az pedig a futás. Járnak a hátsó lábai, viszont hogy már nincsenek bekötve a mellső lábai így azok is futást imitálnak. Nem csak maga a lába fut, hanem még a körmei is megnyúlnak.

A kutyák szemét alvás közben egy kis fehér védő réteg védi alvás közben. Ma - ilyet sem látok minden nap - de úgy álmodott, hogy közben kinyitotta a szemét, de Ő álmodott, de az a fehér izé látszott, elöszőr megijedtem majd jót röhögtem...vajon mit álmodhatott? Nem tudom, de egy biztos szaglászik benne, fut, és ugat is... De nagyon édes :-) Amikor felébred úgy nyújtozkódik mint mindenki aki felébred álmából.
Egy filmben jellemezték a szereplő kutyát "Úgy alszik mint egy ember!" - Na ez így igaz Nímáy-ra is ;-)

Még egy vicces történet, Nímáy utálta a porszívó hangját, ha meglátta a sárga színű gépet, Nímáy felállt és a lehető legmesszebb ment, lefeküdt és várt. A hangját hamar megszokta, mert pont miatta sokszor porszívózunk, de maga az hogy mellette fel tudjak porszívózni az sosem ment, TEGNAPIG!

Kibabráltam vele, mert adtam neki egy csontot (amit csak a helyén trancsírozhat szét!!!), és elkezdtem rendet tenni, majd elővettem a porszívót. Nímáy már készülődött feltápászkodni, de akkor a csontot én elveszem így kénytelen volt ott maradni, és így nekem sikerült felporszívóznom. Kicsit meglepődve nézte ahogyan le föl megy mellette a porszívó feje, de két perc után visszatért a csontjához és azt majszolta tovább.

Arra viszont a mai napig nem jöttem rá, hogy vajon Nímáy miért fél az üres palackos-üvegtől? Retteg Tőle, elkerüli, de még csak meg sem szaglássza. Semmi.

Hello,

Túl a második nagy műtéten, Nímáy jól van.
Első körben kapott egy masszívabb kötést, ami két héttel később lecseréltek egy lazább kötésre. A lazább kötés miatt már  terhelnie kellett a lábait. Igen ám de a lazább kötés miatt le is csúszott a kötés. Ezért Nímáy-ka kapott zoknit. Először rózsaszínt kapott, de megsajnáltam, így kaptam meg a képen látható térdzoknimat :-)

Majd ez a kötés is lekerült hétfőn. Nímáy nagyon félt a vizsgáló asztalon, pedig csak a varratokat vették ki. Szegény nagyon remegett, pedig össze-vissza simogattuk. De már a kocsiban is csendben feküdt, befészkelte magát egy sarokba, és ami még nem történt most igen - elkezdett nyáladzani. Úgy sajnáltam, pedig senki nem bántotta soha. Kedden este elmentünk Edithez, hogy jól megmasszírozza, de addig amíg nem értünk oda remegett a kutyus. De ott már nem volt gond, amikor Edit átmasszírozta. Nem tetszett neki, megértem. Eddig be volt kötve, most meg nyújtják, hajlítgatják...mozognia kell! Edittel megbeszéltük, hogy napjába kétszer kell bemelegítenem a lábait masszírozással, és egy hét múlva megint találkozunk.

A félidő arra vonatkozik, hogy Nímáy pénteken volt 6 hónapos (22kilós), a történetünk vége 10 hónapos korára vagy így vagy úgy fog végződni. Így, hogy nagyon figyelünk rá, és masszírozzuk, kap immunerősítőt, járunk ide oda...stb, és meg tudjuk menteni a könyökét, vagy úgy; hogy bemerevitík a könyökét minden erőfeszítésünk ellenére. Tavasszal minden kid fog derülni :-) El fogja érni a testsúlya 80%-át, és az bizony nem 22 kiló lesz...

Nímáy-t ha jó idő van kint szoktuk hagyni a kertben. Imádja a szelet, ugrál, szaglász és hempereg - mégis csak a kert a közege, még akkor is ha imádom hogy bent van, de az eszem tudja, hogy ki kell lassan szoktatni. Jön majd a jó idő, és Ő ki kell hogy menjen a kertbe, nekünk meg minden vissza kell, hogy álljon a régi kerékvágásba. A kényszerszabadság, mindenkinek nehéz.

Egy barátomnak mondtam, hogy nem a kutya van szobafogságba, hanem mi a kutyával!

Megyek megmasszírozom a vakarcsot :-)

Hello,

Nímáy alapjába véve – mint minden berni pásztor kutyus – kíváncsi, energikus, és néha nehéz vele, de mint tudjuk az Ő helyzete minden kutyához mérten eléggé speciális. Ha nem is kölyök korába, de felnőttként lesz pár tulajdonság, amire fel kell készülni.  Mindig soványnak kell lennie, jobban oda kell rá figyelni, nem fogjuk tudni elvinni kirándulni, és folyton kell majd a kontroll.

De mit is tudunk a berni pásztor kutyusokról?
A fajta hivatalosan 1904-től létezik, ekkor jegyezték be a Svájci Kutyatörzskönyvbe az első "Dürrbachi" kutyákat. Néhány évvel később aztán a fajtát - Albert Heim javaslatára - berner sennenhundnak nevezték el. És mint keresztapának, mi volt a véleménye a berniről? "Az a berner sennenhund, amellyel sokat foglalkoznak, intelligenciájával és barátságosságával sok minden olyan dolgot is megtanul, ami nincs benne a régi "parasztprogramban". Nagyon figyelmesek, mindenre ügyelnek, a legmagasabb intelligenciát és megfontoltságot bizonyítják. Élénkek, mozgékonyak, ragaszkodóak, szeretetre méltóak, hűségesek, és mint minden pásztorkutyából, hiányzik belőlük mindenféle álnokság. Merészek, nem félnek, de nem verekedősek.”
A kutyák értékét évszázadokon keresztül kizárólag a használhatóságuk határozta meg. Nem számított, hogy milyen volt a színük, a rajzolatuk, egyetlen szempont volt: a használhatóság. Ennek vetettek alá mindent, és a szigorú szelekciónak köszönhetően a fontos tulajdonságok egyre mélyebben rögződtek a fajtában. A fajta még ma is őrzi a jó parasztkutya jellemzőit. Területét, gazdáját ösztönösen védi, erre nem kell tanítani. Ha idegen érkezik a házhoz, figyeli, hogyan fogadja a gazda és ennek megfelelően reagál ő is. Nem ugatós vagy vad, de határozott és félelmet nem ismer. Nem egygazdás, inkább igazi családi kutya, aki szereti a társaságot, szeret mindig ott lenni, ahol történik valami. A harmonikus külsőt, a szép szőrzetet, a szabályos, szimmetrikus eloszlású rajzolatot és a szép árnyalatú színeket már tudatosan alakították a tenyésztők.
Manapság a bernit legtöbben társként, hobbikutyaként tartják. Fontos azonban, hogy a - mára munkanélkülivé vált - kutyának megfelelő elfoglaltságot biztosítsunk, és némileg pótoljuk az egykori házőrző, hajtó- és vontatókutya sokrétű feladatkörét. Nem élhet unalmas, egyhangú életet, és ehhez nyújthatunk neki segítséget azzal, ha hagyjuk, hogy része legyen a család életének, akár kirándulások vagy nyaralások alkalmával. A mai rohanó világban életünket úgy kell szerveznünk, hogy szabadidőnk nagy részét megpróbáljuk családunkkal tölteni, melynek a bernink is tagja.

A berni pásztorkutya szeret játszani, fogékony, nagyon ragaszkodó típus. Azt is megérzi, ha rossz kedve van a gazdinak. Ilyenkor labdázzunk vele kicsit és mindjárt jobb kedvre derülünk.

Szép napot Mindenkinek ;-)

Hello,

Tegnap eljutottunk a második nagy műtét utáni első kötés cseréhez. Arra készített minket az orvos, hogy Nímáy-nak lehet, hogy akkora fájdalmai lesznek hogy kapni fogfájdalom csillapított. De nem volt ilyen gondunkat. Észrevettük, hogy Nímáy-nak nem kell adni annyira sok fájdalom csillapított, mert jól viseli a helyzetét. Igen ám, de honnan is látszik hogy egy kutyusnak fájdalmai lennének?

Nehéz kérdés, nehéz válasz. Ha Nímáy-nak nem lett volna jó az étvágya, akkor baj lett volna. Ivott rendesen, járkált amennyire csak tudott, rosszalkodott - úgy hogy nem volt gond. Plusz, nem elhanyagolandó tényként, hogy egy hét alatt Nímáy-ka 22 kiló lett.Még szerencse hogy járok edzésre :-))

Nos, hagyta hogy levágják róla a kötését, megvizsgálták, majd újra bekötötték de nem kapott fedőkötést. Fokozatosan kell terhelni a lábát, mert jövőhéten  már nem lesz kötés a lábain. Meg kell terhelnie, hogy jobban lehessen és egyenesedjenek illetve összeérjenek a csontjai...szóval én a jövőhét hétfőtől félek, és az azt követő héttől. Most gondold végig eltörték a csontjait, kivettek belőle egy centit, és ennek össze kell érnie, majd nőnie.

Kedden megyünk Edithez is, hogy izomzatilag tudjunk neki segíteni, és csökkenteni tudjuk a fájdalmát.

Most itthon vagyunk, két kis lábára ráhúztam egy régi rózsaszínű térdzoknit :-)

Szép napot.

Jó reggelt,

Nímáy-al otthon vagyunk. Ő a kis "gipsz"-ben, ami nem igazi gipsz, csak mi hívjuk annak. Be van kötve gézzel a sebe, körbe van tekerve egy jó nagy adag vattával, és az még be vak tekerve egy erősebb fásli jellegű fedőkötéssel. Ami jelen esetben zöld színű. A lapockáinál viszont kimaradt a fedőkötés,és mivel Nímáy a kíváncsi kutyák közé tartózik, természetesen meghabzsolta a vattát, emiatt szétvágtam egy régi zoknit és felraktam az említett vattás részre. Tündérien néz ki. :-)

Kapott nyugtatókat, mert nem tudtuk hogy hogyan fogja viselni az állapotát. De jelentem jól van. Nem sétálgat annyit mint szokott, de a kötelező egészségügyi sétáját mindig elvégzi. Kiviszem, aztán mikor végez leül és megvárja, hogy visszavigyem a házba. Rendesen végig tudja aludni az éjszakát, járkál amennyi neki jól esik.

Rá kellett jönnöm, hogy nagyon elgyengültem. Na nem a gyönyörű kutya szeretett teljes nézése miatt :-), hanem fizikailag. Egyszerűen nem bírom el Nímáy-t. Hoztam egy döntést: elkezdek sportolni. Muszáj! 
Nímáy két hét alatt hízik egy kilót. Vagyis egy hónap múlva kb.23 kiló körül lesz, és már most gondot jelent a közel 21 kilója. Őt emelgetni kell, és Őt nekem kell emelgetni, vagyis nekem kell összeszednem magamat. Körbekérdeztem pár barátomat, hogy hogyan és mit kellene sportolnom? Táncolni nem akarok visszamenni, a Zumba jó, de attól nem leszek erősebb, konditerembe - hát az nem az én világom, focizni sem szeretnék, biciklizni nem télen fogok...de a kettlebell, na az kihívás. Teljesen más mozgáskultúra, mint amit eddig valaha csináltam, és lehet tőle erősödni, ja és nem rabolja az időmet, mert egy edzés egy óra. Kipróbáltam, és tetszett de még csak tanulom. Viszont azt már most tudom, hogy olyan helyeken van izomlázam ahol még sosem volt. :-)

Nímáy unatkozik, és ennek hangot is ad. Próbálom elterelni a figyelmét, kap csontot. Minél nagyobb annál hamarabb fogynak el a csontok ;-) de legalább elfárad annyira, hogy tudjon aludni napközben. A csont azért is kell, hogy amikor rágcsálja és a csontszilánkok bekerülnek a szervezetébe segíti majd a gyógyulásában.

Régebben voltam önkénteskedni egy állatotthonba ahol kb: 200 kutyával sikerült találkoznom, és akkor is döbbenten kérdezték tőlem, hogy "hogy tudsz ilyen lelkesen beszélni kutyákról?" Néha olyan kíváncsi lennék, hogy vajon mit gondolhatnak emberek arról, hogy miket írok Nímáy-ról?

Szép napot!

Hello,

Szerdán reggel elmentünk a kórházba. Állítom Nímáy tudta, hogy ma nem lesz jó napja, mert még az autóba sem akart beszállni. Az úton nem volt semmi gond, a kórházba és amikor bementünk, jól összepisilte a rendelőt.(Ez volt a bosszú!) Még egy lényeges információ, hogy kedd este óta a kiskutya elkezdett sántikálni a bal lábára.

Elvitték, és három után mehettünk érte. Nagyon aggódtam, mert ez egy nagy műtét, és hát a kockázat is magas.
Elmondta a doktor, hogy a sántikálását nem érti, mert "bent" minden rendben volt. Elmondta, hogy elfűrészelte a csontokat, de ez most fájni fog neki mire meggyógyul.

Az első műtétnél...máshogyan megpróbálom elmagyarázni.

Van egy "D" betűnk. A "D" betű kerek-oldala az egyik csont, az egyenes része a másik csont. Először eltörték az egyenes részt, amire nem akkora terhelés került. Na most eltörték a kerek-oldalt amire nagy és állandó a terhelés és még jó nagy közte a rés, mert a két csont helyzete miatt igazodnak egymáshoz. De ha a törött csontok összeérnek az bizony nagyon fájhat mindenkinek. Ezzel a műtéttel egyenesítik ki a csontjait amennyire csak lehet. Kedden megyünk vissza kötözésre, vizsgálatra. 10 nap múlva varrat szedés, ha bőre bírja akkor 2 hét múlva kötése sem lesz - ami most tartó szerepet tölt be .

Aztán annyira alukált szegény, hogy sokáig tartott mire fel tudták kelteni. Alig volt magánál mikor megkaptuk. A hölgyet nem minősíteném, hogy hogyan fogta meg a kutyát mikor kiadta...de egy pofont megérdemelt volna!
Párom olyan közel állt a kórházhoz amennyire lehetett. Betettük, betakartuk de szerintem nem volt magánál. Gondolom abból, hogy amikor az előző műtétjénél megkaptuk mindig panaszkodott, most kábán nézett ki a fejéből és azt sem tudta melyik bolygón van. Szóval remegve (az altató mellékhatása) elindult a párom, én kicsit később mentem haza.

Otthon már jobban volt. Mikor hazaértem már ugatott, járt a kis segge, panaszkodott, tartotta a kezeit. Evett is ivott is, de azért érezhető volt hogy olyan kis kába volt - és kórház szagú :-). Emelgetni kell, és ez Nekem már feladat, mert mégis csak őnagysága már több mint 20 kiló. Az estét végig aludta, de reggel már sírdogált ha lábra állt. Nyüffögött amikor ivott, tartottam a tálat neki. Látszik rajta, hogy ez neki nem tetszik, de hagyja hogy kivigyem, megvárja hogy visszavigyem a házba. De nem jön utánam, sokat fekszik. Szóval most nem egyszerű, főleg hogy nincsenek benne implantátumok, amik tartanának bármit is. Most meg kell várni mire a 2 csont tényleg találkozik és összenő - 4-6 hét!!! Most majd kiderül, hogy mennyit ér az immunerősítő? Kaptunk gyógyszereket, vennem kellett egy digitális hőmérőt...

Kérdés, szerintetek hol kell a kutyának a hőjét mérni?? - aki tudja a helyes választ jöhet hozzánk egy beteglátogatóba :-)

Amint lesznek röntgenek meg fogom mutatni őket.

Szép napot Mindenkinek.

Hello,

Érdekes kérdéssel szembesültem a minap: kit nevezünk felelős kutyatartónak?

Nekem mást jelent mint ahogyan az kiderült számomra az elmúlt napokban.

Felelős az aki évente elviszi a kutyáját oltatni, van benne chip, még el is jár kutyaiskolába? Végül is igen.
De nekem azért mást jelent a felelősség a kutyám iránt, de én másként is kezelem Őt. Ő nem csak egy kutya, aki csak 10 évet elél a Föld nevű bolygón, hanem a Kutya aki az életem/életünk része. Igen elviszem oltatni, kap chipet, Nímáy esetében muszáj lesz ivartalanítani hogy még véletlenül sem vigye tovább a genetikai hibáját, de mellette megkapja a megfelelő tápot - ami az esetében nem hogy drága de az élete múlhat ezen! Ha megtehetném azt amit Buddha esetében megtettünk, akkor tartanék minden gazdit felelős kutyatartónak, mert lehet már kutyusokra kötni kisállat-biztosítást!

Buddha fél éves kora után bekerült a lakásbiztosításunkba - mint kiegészítő kisállat-biztosítás. Amikor beteg lett, mindenről számlát kértünk, és amikor a kutyus elment, a költségeink javát kifizette Nekünk a biztosító. Ha életbe maradt volna akkor is fizetett volna, de sajnos erre nem került sor :-(. Szóval ha van egy állat (kutya, macska...) akkor megtesszük mindazt amire mondhatni kötelezve vagyunk, de tehetünk többet is?!
Nekem nem volt kérdés, amikor megtudtam hogy van kisállat-biztosítás, hogy szánok a kutyámra egy keveset is, mert ahogyan Velem is úgy Vele is történhet bármi. Lásd meg is történt.

Mondjuk az ebadó-ra kíváncsi leszek, és annak következményére is, mert lenne mit tanulnunk...Nehezen tudom Én elképzelni hogy egy nagyon rossz helyzetű önkormányzat minden pénzét ne a működésére költse, hanem mondjuk futtatókra, zacskótárolókra az utca sarkokon...de lehetnek pozitív példák.

Ezt tegnap olvastam : "... a remény hal meg utoljára - a lepényhal megy előre!"

Visszatérve a komoly dolgokra, a biztosításra, sajnos Nímáy-t magas kockázatú kutyusnak bírálta el a biztosító, ezért nem lehet bebiztosítani, meg még nem múlt el fél éves - mert csak 6hónapos kor után lehet a kisállatokat bebiztosítani.

Holnap nagy műtétje lesz a kiskutyának, kérek mindenkit szurkoljon.

Szép napot!

Hello,

Mint két bejegyzéssel ezelőtt említettem, hogy mennyire fontos, hogy a kutyusokban legyen microchip, de mi is az valójában?

Amikor Buddha élt, én kérdés nélkül kértem, hogy ültessék be a rizsszemnél is kisebb chipet.

Elővigyázatosságból? Nem, mert Buddha - mint minden golden retriever kutyus - imádta az embereket. Attól jobban tartottam, hogy Őt viszik el, mint hogy Ő maga lelépjen. A kertünk zárt, a szomszédaink jobban figyelnek mint egy térfigyelő rendszer, nem volt ok az aggódásra. Én úgy vélem, hogy ha jól nyilvántartják a chip-es kutyákat, és gazdáikat akkor van/lesz értelme.

Az állatorvos lefektette Buddhát, és egy kicsit megfogta a bundáját majd beültette a chip-et. Buddha meg sem érezte. Majd az állatorvos felregisztrálta az adataimat - név, cím, telefonszám. Később ellenőrizte a leolvasóval, és mehettünk is haza. Kaptunk még pár matricát, amit beragasztottunk az oltási könyvébe, meg egyet az iratokhoz tettük.
.

Ez akkor 10.000,- volt. Mondjuk azt nem tudom, hogy az elhunyt állatok adatait kötelező lesz-e törölni?

Én örülök annak hogy ezt kőtelezővé tették, mert tényleg nagyon sok gazdinak a fejébe fel sem merül, hogy mit tegyen ha eltünik a kutyus. Ez is egy eszköz, a facebook és az állandó kereső oldalak között, állatmenhelyek hívása között és mint tudjuk vannak még csodák :-)

Szép estét! :-))

Hello,

A kanapé egy kényes kérdés volt minden egyes kutyánknál. A gyerekkoromban lévő német-juhász kutyusok sajnos Pesten nőttek fel, így nem volt kérdés hogy lakásba lettek tartva. A kanapé már ott egy kényes kérdésnek számított. Vagy én voltam rajta, vagy letúrtak róla, mert egy kutyának mindig kell a hely hogy elférhessen. :-)

Buddha nem volt a házban, és mindig elmondtam neki - leginkább magamnak - ha mégis bekéreckedett, hogy "Te kint laksz közel 120négyzetméteren, én meg nem, úgyhogy menjél ki!" Tudod olyan szomorúan nézni hogy kezdtem azt hinni, hogy érti de inkább csak megsértődött. Nála nem volt kérdés, hogy a kanapé tabu! Nos, Nímáy-al is ez lenne a helyzet ha nem lenne gond a lábaival - mint tudjuk!- és nem élne bent a házban.

Eleinte a gipszei miatt nem tudott felmenni. De mióta nincsen rajta gipsz és köszöni szépen jól van, ez kardinális gondot jelent otthon. Már nem is emlékszem pontosan hogy hogyan keveredett fel először, de azóta napi program lett a kanapén alvás. Azt megtanulta, hogy ha nincsen senki ott akkor nem mehet fel. Egyszer átugrott mint aki jól végezte dolgát, én meg a szűrénél fogva szedtem le, azóta nem mászik fel rá. De Nímáy nem hülye, tudja hogy a hálószobai ágy tabu, de azt is tudja, hogy a nappali kanapé jó buli. Annyi gond van még a helyzettel, hogy most "csak" 20 kiló - ahogyan a doktor úr is megjegyezte "soványka"- de 40 kiló lesz, most csak a kanapé felét foglalja el. Bízom abban, hogy a kanapénknál csak a matraca a kényelmesebb és így idővel kompromisszumra leszünk képesek. A másik apró tény a kutyusról, hogy felmenni feltud a kényelmes kanapéra, de mióta lepotyogott a lépcsőn, azóta nem mer leugrani, így le kell vennünk. Mint mondottam volt a kutyus 20 kiló...én 52!

Elrontottuk? El. Annak rendje és módja szerint. Leszoktathatjuk? Bízunk benne, mert más esélyünk nincsen.

Itt a bizonyíték :-)

Hello,

Kérlek nézzétek el Nekem, de had dicsekedjek!
Ma elvittük Nímáy-t kontroll-ra, de egy órával előbb értünk be. Előttünk várakozott egy fiatal hölgy, egy kutyussal. Bennem kialakult az a fajta empátia, hogy megkérdezzem a kutyás gazdikat, hogy miért jöttek a kórházba. Én már csak ilyen vagyok, és így tettem ma is. A hölgy meglepődve ránk nézett és elmeséltem, hogy a Ő csak arra lett figyelmes, hogy a Keletiből sétálva elfutott mellette a kutyus. Körbenézett, de sehol nem volt gazdi, így utána ment. A kutyus lefutott a Blaha aluljáróba, ahol szegény nagyon megzavarodott és nem tudott felmenni. Ott fogta meg. A nyakörve el volt tépve (vas) ő meg tette rá egy kötelet és beballagott vele az orvosi klinikára. Kijött egy nővérke vagy rezidens, aki megtalálta a kutyusba a chipet. Egy fél óra múlva mondták, hogy a chipen lévő adatok alapján utolérték a tulajdonos, aki 15percen belül meg is érkezett. Na azt az örömöt látni kellett volna :-)

Én most mentem be először Budapestre, és jó volt ilyen apró kis csodával találkozni.

Szóval tessék chipet betenni, minden kutyusba, mert így és ezáltal könnyebben megtalálható a tulajdonos ha gond adódna. Nímáy-ba is beteszik. Sajnos az örömben keveredett egy kis üröm, mert jövőhét szerdán nagy műtétje lesz a kiskutyának. Megint eltörnek neki 2 csontot, csak most nem fogja tartani a csontokat implantátum...szóval hosszú hetünk lesz jövőhéten...

Kellemes hétvégét Mindenkinek :-)

Hello,

Ma az jutott eszembe, hogy Nímáy életének mi is az értelme? Hiszen ahogyan sokan mondták, "van ennek értelme hiszen Ő csak egy kutya!"

Nos azt hiszem tudom a választ.

Egyrészt minket hozott össze, a családommal és a barátaimmal. A barátaim többet vannak nálunk, és kutyáznak, a családomtól meg mertem segítséget kérni, így közelebb keltünk egymáshoz. Furcsa volt azt mondani, hogy segítsetek, az meg határozottan meglepett, hogy segítettek. Mindig segítettek, de kutya ügyben egy kicsit féltem a reakcióktól. Mert mégis emelni kellett, figyelni a táplálékra, ügyelni sok mindenre. Azóta Nímáy imád ott lenni, és nyugodt szívvel merem én is ott hagyni.

Másodszor sokkal jobban figyelek a környezetemre. Értem ezt, hogy jobban osztom be az időmet, jobban figyelem az emberek reakcióit ha a kutyámról beszélek. Nagyon nehéz nem beszélni arról, ami nap mint nap befolyásolja az életemet, és így emiatt, nagyon sok emberrel meg is változott a kapcsolatom. Sokan bolondnak tartanak, sokan szánalmasnak mert életben tartunk egy ilyen "állapotú" kutyát. Igen a kutyust, aki minden reggel örül nekünk, aki nap mint nap emlékeztet arra, hogy jó döntést hoztunk, hogy esélyt kapott a legjobb minőségű élethez. Én hiszek abban, hogy amit adunk azt egyszer vissza fogjuk kapni. Igen ennek van ára, időben és pénzben is mérhető de megéri, ha Ő egészséges és kiegyensúlyozott kutyus lesz.

Harmadszor nagyon nagy toleranciára nevel. Lehet hogy a következő mondat kiveri a biztosítékot, de mégis így gondolom: ha egy gyerek donga lábbal születik elveszed az életét, vagy segítesz rajta? Igen tudom, hogy ez nem ugyanaz, de mégis hasonló, és gyerekek műtétjét a TB fizeti, a kutyusét nem. Mint ahogyan a kutyus gyógytornászát sem, és a hidroterápiát sem, mert a gyógyszereket és még többet is eszik, de legalább szobatiszta. Minden "rosszban" van valami jó :-)

Nos, egy szó mint száz, remélem egyszer megmutathatom az utat amin keresztül megyünk, és bebizonyíthatom hogy márpedig megéri -!!!!- még akkor is ha Ő csak egy berni-pásztor kutyus, aki Nímáy névre hallgat.

Szép napot!

Hello,

Ma reggel az állatorvosi egyetemet kezdtük a napot. Nímáy nem kapott reggelit, és emiatt nyűgös volt. Édesen elszunyókált a csizmámon vagy beugatott a többi kutyának a rendelőben. Sorra kerültünk, kivették a varratait, aztán elvitték röntgenre. Pár perc elteltével mondták, hogy nagyon jó a röntgen. Mit is jelent ez pontosan? Ahol eltörték a csontjait, ott teljesen összeforrtak, az implantátumok helyei is kezdenek eltűnni, és a jobb lábában kezdenek úgy állni a csontok mint egy normális kiskutyánál, a bal lába még sajnos nem az igazi de lesz ez jobb is!!! Mivel altatták nagyon kis komás volt Nímáy mikor megkaptuk, de ma mégsem műtötték meg :-)

Nos, a kardinális gondunk a kutya táplálása.

A kiskutyát lehet otthoni koszton is nevelni, meg tápon is. A táp egyszerűbb mert kimért adagba kell adni. Buddha (közepes testű kutyus volt) amikor már kifejlett kutyus volt, naponta egyszer kapott kaját. Nímáynak majd egész életében kétszer kell adni (óriás testű kutyának számít!), nehogy bélcsavarodása legyen. De most vissza kell fogni a táplálását, mert ha sokat és hirtelen nőne akkor nem bírnák el a csontjai a súlyát. De a másik gond hogy pont a növekedése miatt vagyunk meglőve, mert ha nő, és nem jó irányba, akkor jönnek a korrigálásos műtétek. Azt tudjuk, hogy Nímáynak sosem lesznek egyenes lábai, de lehet úgy korrigálni hogy egy tengelyen legyen ami nem fogja akadályozni a rohangálásban. Szóval az idő és a kutya növekedés illetve a súlya csak a gond. 

Nímáy Eukanuba tápot kapott az első perctől kezdve. Buddhánál is bevált, de szó ami szó nem olcsó. Nímáy a kezdetektől a kölyköknek való tápot kapta. Amikor szóltak hogy fogjuk vissza a táplálását akkor ... (Egy kis magyarázat. A tápot a kutya súlya és kora alapján kapja.) Nímáy 12 hetes volt amikor kiderült hogy gond van, akkor 220gram tápot kapott, akkor volt 12 kiló. Az első műtétjekor 14kiló volt, és 14hetes. A kutyus közel két hónapon keresztül 240gram tápot kapott az 500gram helyett. Mi próbáltuk kiegészíteni almákkal, jutalom falatokkal, de a közel 5 hónapos kutyus így is csak 16 kiló volt. Azt mondják hogy a kutyáknak annyi kilósnak kell lennie ahány hetes, vagyis 20 hetesen a kutya csak 16 kiló volt. Akkor kezdtem el aggódni amikor belekostolt a saját ürülékébe. Itt jeleztem a doktorunknak hogy ebből baj lesz. Ő elküldött Dr Fodor Kingához, aki írt egy könyvet arról hogy "mit egyen a kutya/macska?"és mondhatom specialista a témában. Mondjuk a hölgy a kutyák macskák dietetikusa :-) remélem ezért nem haragszik meg.

Telefonon utolértem és elmondta, hogy ha a kutyák a saját ürüléküket akarják megenni az akkor fordul elő ha nagyon éhesek, és azért mert abban sok ásványi anyag van a túléléshez. Magyarul a kutyánk tényleg nagyon éhes. Az is zavart, hogy elkezdett kunyerálni ha mi is leültünk enni. Elmondta azt is, hogy a kutyáknál nincsen éhség érzet, vagy éhesek vagy nem.

Tehát a doktornő azt mondta, hogy váltsunk az Eukanuba felnőtt tápjára, mert abban nincsen annyi energia mint a kölyök tápokban és lassabb a növekedés is. Igen, de azt 25 kilós kutyusuktól mérik. Ott álltam a tápok között és nem tudtam hogy mennyi adjak az éhes kutyának aki csak 18kiló. Újabb telefon. Megoldás: 280-300gram között kell adni a kutyusnak a felnőtt tápot, és ha hirtelen nő akkor vissza kell térni a kölyök táphoz. Utána a súlyának megfelelőt kell adni, de annak is csak a 80%át!!! A kontrollokon úgy is ki fog derülni, hogy mennyit nő és a csontok ezt hogy követik. Most várunk, és a táplálékhoz még kap immunerősítő port is, hogy gyorsabban gyógyuljon a műtétek után.

Jah a hupli, hát az maradt, arra kapott antibiotikumot, mert ha le is szívták volna vissza nőt volna. Sajnos valahol szivárog a sebe, de ez a kutyus sem zavarja, és pár nap múlva a tabletták helyre fogják hozni. Még az év utolsó napján is vissza kell mennünk, de hála a jó égnek ma nem kellett műteni és ma jó híreket is kaptunk, szóval most egy kicsit fellélegzünk a következő akadályig, amit majd (persze csak képletesen) át fogunk ugrani :-)

Szép hetet.

Hello,

Először is mindenkinek nagyon boldog új esztendőt kívánunk itt 2012-ben.

Másodszor azt láttam akár facebook-on akár iwiw-en, hallottam a rádiók híreiben, és a TV-ben, hogy figyeljünk jobban a házi kedvencekre, még sem jutott el igazán. Legalábbis ott ahol mi élünk ott nem!

Szilveszter elő estéjén a szomszédunk kipróbált egy nagyon hangos tűzijátékot, pont akkor amikor Nímáy-nak éppen dolga akadt a kertben, befutott és alig ment ki. Másnap sötétedéskor ugyan ez eljátszódott, és Nímáy reszketett az ijedtségtől, alig tudtam kikönyörögni a hálószobából.

Úgy gondoltuk, hogy otthon fogjuk hagyni, de végül úgy döntöttünk hogy magunkkal visszük a párom testvéréhez.  Ők szeretettel fogadták, és imádják is :-) Bementünk és mivel mondták, hogy most már jól van mehet lépcsőzni, így is tettünk, de Nímáy így is lepotyogott. Felsírt, de hála a jó égnek nagyobb baja nem lett. Jól alkalmazkodott az új helyzethez. Persze elvittük a subáját, és azon feküdt közöttünk és hagyta hogy simogassák, nem zavarta a sok nevetés, jó kedv. Mindenki imádta, és legalább jó volt beszélgetés indításnak.

Jött az éjfél. Koccintottunk, és hát jöttek a tűzijátékok is az égen. Nímáy izgatott lett, olyannyira, hogy végül az ölembe kötött ki. Eleinte remegett, aztán már ő is nézegette a színeket az égen, lassult a szívverése, de csak nem akart leszállni. Kb 40perc múlva csendes lett minden, Nímáy is visszafeküdt a subájára, és szundított tovább.

Másnap reggel találtunk a kertben egy pár eltévedt tűzijáték maradványt...pedig az egész utcában majdnem minden háznál vannak kutyák. Valami miatt mindegyik kutyát elzárták, vagy beengedték a házakba.

Szóval a végkövetkeztetés, még mindig nem vagyunk igazán állatbarátok, legalábbis az emberek zömét csak a saját maga szórakoztatása a fontos, ahelyett hogy tiszteletbe tartanák más lényeket is.

Most pénteken megint megyünk kontrollra :-) drukkoljatok!

Szép napot.

Hello,

Remélem mindenkinek jól telt a karácsonya. Nekünk karácsony hetében közölték azt a jó hírt a kórházban, hogy Nímáynak nagyon szépen összeforrtak a csontjai és szépen fejlődik. Nem kellett műteni. Szent este előtt egy nappal, este a gyógytornász Edit is megdicsért minket, hogy Nímáy lábai szépen alakulnak. Megint tanultam új fogásokat és két hét múlva megint megyünk vissza. Marad a napi kát masszás, és a matracozás.

A bejegyzés címe az hogy utazások. Ez fontos, mert szegény Nímáy már most többet utazott mint egy átlagos kutyus egész életében. Eleinte csak állatorvoshoz jártunk, mire megszokta volna már klinikára jártunk, ahol nem a legjobb élmények érték, majd jött a gyógytornász, a hidroterápia...szóval sok sok élmény. Egy időben lehetett látni a kutyuson, hogy ha betettük a kocsiba akkor nem lehetett vele bírni, így kitaláltam, hogy megpróbálok neki pozitív élményeket adni. Értem ezt arra, hogy a kórház egy borzasztó hely lehet neki (elaltatják, kómásan ébred, megnyomkodják, kötözik, varratokat szednek...stb.) megpróbáltunk neki jó élményeket is adni. A szüleimnél jól  érezte magát, a gyógytornásznál kapott juti- falatokat, a kórházba meg imádják a rezidensek is, és hagyni szoktuk hogy megdögönyözzék, ha már kötözést rajta tanulják...Rájöttem arra is, hogy ha műteni kell a kutyust beadom a rezidenseknek a kedvenc subáját, hogyha végre szegényke felébred legyen valami otthoni, valami biztonságot adó.

Mire kell figyelni, ha kutyával utazunk egy kocsiban?

Eleinte arra kell figyelni, hogy a kutya bírja-e az utazást? Nímáy első utazása során összehányta a kocsit, de nem bántottuk - én szencségeltem, de nem okoztunk neki nagyobb traumát. Hosszú utaknál, másfél két óránként meg kell állni, hogy a kutyus elvégezze a dolgát átmozgassa magát, igyon vizet (legyen nálunk víz!). Utána Ő is nyugodtabb lesz.

OIyan kutyáknál akiket kocsiból vágtak ki, nem lehet elvárni hogy ne hányanak, vagy vécézenek be az utazásoknál, ezért kell a türelem. Van egy ügyfelem aki elvitte egyszer a kutyusát egy túrára, és azóta nincsen gond az utazásaikkal.

Ami nagyon fontos még: a puha fekhely, mert a magyar utak nem igen jók. Kell valami olyan játék a kocsiba amivel el lehet terelni a figyelmét a kezdeti lelkesedésről. Nálunk ez egy fadarab, teniszlabda és a kedvenc subája. Amit mi is kaptunk most karácsonyra, az egy olyan póráz, amivel megakadályozható az, hogy a kutya akármilyen úton-módon előre tudjon jönni a vezetői térbe. "Kutya-póráz", hasznos és biztonságos.

12. 30-án még mennünk kell a kórházba kontrollra, ahol meglátjuk, hogy hogyan tovább :-) A táp cseréje bevált, a kutyus nem éhes már annyira, ezért jobb a közérzete és gyönyörű :-))

Nos, összességében jól van a kutyus :-)

Ezúton is kívánunk utólagosan mindenkinek nagyon boldog karácsonyt, de még boldogabb, és egészségben gazdag új esztendőt :-))

Nímáy és Gazdája

Hello,

Kutyust elvittük pénteken egy állatokkal foglalkozó gyógytornászhoz; Micsutka Edithez. Edit felmérte a kutyus állapotát, mert a sok kötés és a szigorú mozgáskorlátozás miatt egy kicsit elsorvadtak az izmai és ezen sürgősen változtatni kell.

Edittel :-)
Tappancsterápia

Nímáyka aznap este nem kapott vacsorát. Így hozta a kölyök-énjét, amint beértünk Editékhez összepisilte az előszobát. Persze nem bírt magával és kipróbálta az erejét, de Editnél nem érte el célját. Edit oldalára fektette, csettintett és annyit mondott Nímáyra nézve határozottan, hogy "sssshht!" Ha nem nyert akkor a nyakánál fogva lenyomta. A párommal nagyon komolyan vissza kellett fognunk magunkat, hogy ne nevessük ki a kutyust. Nyüsszögött amikor nem is értek hozzá...Nagyon vicces volt, de Edit győzött. Nímáy csendben tűrte, hogy tapogatják, még akkor is ha neki nem volt kellemes.

Edit utána megtanított pár fogást, hogy otthon tudjam a kutyus izmain és állapotán változtatni. Tanultam masszírozást, és különböző nyújtási technikát. Napjában kétszer kell átmozgatni a kutyust, és két hét múlva meg vissza kell menni, hogy mi változott. Majd a jutalom falatok jöttek, és a matrac.

Matracra ha rááll bárki, olyan izmok is megmozdulnak amit lehet hogy soha nem használna, na ez a kutyusoknál is ugyan így hat. Nímáy nem zavartatta magát, lépkedett a virsli után :-) Mondta Edit, hogy a kutyák viszont hamarabb elfáradnak, úgy hogy ha Nímáy végig alussza a hazautat ne is lepődjünk meg. Így volt, úgy alukált mint a bunda.

Másnap nekifutottunk a feladatnak otthon, a "hozzászoktatásnak". Nímáyt lefektettem, a háta mögé ültem és megpróbáltam átmozgatni. Persze nem ment olyan könnyen, de végén szerintem elfáradt, úgyhogy én nyertem. Rájöttem hogy Nímáy akkor nyugodt ha én beszélek hozzá, így számoltam hogy miből mennyit csinálok. Masszírozásból 6x, nyújtásból 12x.

Megjegyzem a matraccal nem volt gond. Sőt ha elfelejtettük volna, úgy fektettük le a matracot, hogy akadály legyen és kénytelen legyen átlépnie rajta. Sőt arra is rájött, hogy jó a matracon aludni. :-)

Ami még hátra volt, az a termo-tasak beszerzése. Na azt Budapesten sehol nem lehet kapni. Olyat kerestem amit meg kell pattintani és felmelegszik. Végül egy magyar terméket találtam, amihez fel kell forralni a vizet, ráönteni a tasakra, az felveszi a hőt és rá lehet tenni a kutyus hátára. Ez vérbőséget okoz és jobban hat a keringésére és az izmokra.

Hétfőn Nímáy már tudta ha mögé ülök akkor jön a napi rutin. Igen ám, de a kutyus jobb lábán kialakult egy hupli, ami csak növekedett. Én hívtam a sebészetet, ahol megmondták hogy ne legyen több nyújtás, a masszírozás és a matrac maradhat. Vagy váladék vagy vér gyülemlett fel, de amíg nem keményedik addig nincsen gond - mondta az ügyeletes orvos. Nímáyt nem zavarja, így minket sem. Szegényke már futna, mert érzi hogy van ereje, és az izmai is szépen fejlődne, de hát azt nem szabad még...De legalább haladunk, és ő is fejlődik.

A második műtétnél kivették az első műtét implantátumait, és tettek be kisebb csavarokat. Holnap megyünk vissza a kórházba, részben kontrollra, részben a hupli miatt, részben mert ki kell venni a csavarokat, mert ezek még mindig akadályozzák a növekedésében.

Viszont felmerült még egy kardinális probléma...a kutyus táplálása!?

Holnap erről fogok írni.

Hello,

Nímáy túl esett a második műtétjén is.

Az első műtétnél eltörték mind a két mellső lábában egy-egy csontot. Mert nagyon görbültek, és ok okozati viszonyban ez volt az egyetlen megoldás, hogy valamennyire ki tudják egyenesíteni a csontjait. Kiderült, hogy a kiskutyának hiányzik az a fajta izom, vagy valami ami megtartotta volna a könyökét a helyén és emiatt hibás a kicsike.

Innen indultunk!

Az első műtétnél a bal lábába 3 a jobb lábába 2 implantátumot tettek, a második műtétnél kivették ezeket és kívülről betettek kettő-kettőt. Nagyon ijesztő volt az első műtét után a kiskutya, mert mind a két mellső lábát teljesen bekötötték. Nagyon sírt az első éjszaka, és utána még nehezebben volt végignézni, hogy hogyan tanult meg a kutya újra járni. Először hátrafelé próbált felállni, majd előre tette a testsúlyát és előre bukfencezett. Szörnyű volt látni, de muszáj volt, hogy lábra álljon, de nagyon megkönnyeztem. Megtanult járni estére. Másnap már jobb volt, aztán lekerült a kötés és olyan kis gizda lábak bukkantak elő, hogy bár nem pánikoltam, de megijedtem, hogy mi lesz ebből.

Ezek az első műtétjének eredménye:

A második műtétnél, amikor bementem hozzá, hogy elvigyem ott panaszkodott az asztalon. Kivitték, és nagyon kis kómás volt, de jobban bírta a haza utat. Jobb volt a másnap reggel is azt az apróságot leszámítva, hogy bár kisebb kötést kapott, de bedagadtak a lába. Szombaton délután vissza a kórházban, mert megborult a keringése. Így megint teljes kötést kapott. A rezidensek imádták, ahogyan megint a teljes kötésben újra elindult felénk. Ott simogatták becézgették. Akartam, hogy valami jó is érje szegényt, hogy ne rettegjen ha bemegyünk a kórházban.  Mert most még megemeljük és visszük, mert még csak (!) 16 kiló, de amikor 40-en lesz, lehet hogy lesznek gondjaim. A dokik is imádják és a kezelőorvosunk is mindig simizi.

Voltunk hidroterápián. Nos Nímáy még sosem látott vizet, és még úszni sem tud, így egy kicsit nehezen indult a vízzel való kapcsolata. Amit tetőzte a hajszárító hangja is. Úgy menekült szegény, ahogy és ahogyan csak lehetett. Most már itthon szoktatom a hajszárító hangjához, illetve szépen lassan meg fogom szoktatni a kádban a vízzel. Mert ezzel ne menjen el nekünk jó sok pénzünk és időnk. Na meg haladjunk is. De! amíg varrata van addig meg nem mehet a vízbe…ördögi a kőr :D így marad a „B” verzió az pedig a gyógytornász. Oda holnap megyünk.

Még írok :-)

A 2011-es év nagyon nehezen indult. Először azért mert egy genetikai betegség és egy kullancs csípés következményeként a közel 3 éves golden retriever kan kutyusunkat el kellett altatni. Ez annyira magam alá tepert, hogy külső segítséget kellett kérnem. Alig aludtam, alig tudtam figyelni, csak az járt a fejembe hogy "Én hol rontottam el?" Nem rontottam el, Buddha nevű kutyusnak ez a 3 év jutott, és Velem illetve a Párommal.

Az, hogy együtt lehettünk, amikor elment, megrázott- mert nekünk kellett azt a nehéz döntést meghozni, egy életre beleégett a retinánkba, és még most is összeszorul a szívem, pedig ennek már 5 hónapja. :-(

Amikor Buddha elment a párom megjegyezte, kb egy héttel később hazafelé a kocsiban, hogy
- Nem tudom, hogy Te hogy vagy vele, de én kétszer mentem ki vizet adni...nekem kell egy kutya! – megrémített, amit mondott, de tényleg úgy rendezkedtünk be, hogy nekünk kutyánk van. De tudtam, hogy nem vagyok felkészülve arra, hogy megint legyen egy kiskutyánk, és idő előtt menjen el. Igazából nagyon féltem a gondolattól is.

De aznap amikor rendbe tettük a kertet, és sírva pakoltam el Buddha dolgait, és festettük le a házát, tudtam, hogy szükség lesz egy kutyára, csak azt nem tudtam, hogy mikor? Azt is pontosan tudtam, hogy soha nem lesz golden retriever-ünk! Mindenhol mindent ezzel a fajtával reklámozzák, mindenhol golden kutyusok néznek ránk…szóval azt köszönöm többet nem.

Nem is jött szóba. Párom nagyon szeretett volna egy berni pásztor kiskutyát, mert azok olyan nagyok, és szépek, és morcos a fejük kölyöknek. Három hónapot vártunk rá, mire meglett a kiválasztott. Rengeteg hirdetést nézett meg, a legjobbakat megmutatta, de én nem éreztem azt hogy kell kutya. Tudta és érezte, hogy nem vagyok túl Buddhán. Senki nem várta el, és ha nem is beszélek róla, mindennap hiányzik! De egy pénteki napon csak annyit mondott a párom:

-          Én holnap elmegyek egy kiskutyáért, van kedved velem jönni?

Természetesen mentem vele, de nagyon féltem. Elmentünk Kiskunfélegyházára és elhoztuk a gyönyörű kis berni pásztorunkat. Aki első kocsi útját végighányta. Őt Nímáy-nak kereszteltük el. Részben azért mert túl könnyen volt tanulható Buddha neve és szegény kutyát mindenki futtatta a szomszédjainkban. A Nímáy nevet a párom is sokáig tanulta, de legalább nem rohangál a kutyus fél percenként a kapuba, majd hátra. A másik ok az volt, hogy a Buddha – félistenséget jelent, a Nímáy – indiai nyelvben viszont Istent, és hiszek a név jelentésében, hogy az megvédi a név gazdáját.

Teltek a hetek, Nímáy szépen fejlődött, de egyszer csak el kezdett sántikálni. Én magam is azt hittem, hogy paranoiás lettem és rémeket látok. De ezt a képzetemet sokan osztották, úgy hogy kikötöttünk annál az állatorvosi klinikán, ahol elaltattuk Buddhát.

Először azt mondták, hogy túltápláltuk, ezért fogjuk vissza a táplálékot. A biztonság kedvéért csináltak egy röntgent – mert „érdekes” a kutya lábában valami. Két héttel később visszarendeltek minket röntgenre, a kötelező oltások miatt is.

Mi visszafogtuk a táplálékot, Nímáy mellső lábai csak görbültek. Két héttel később mondta az orvos, hogy Ő inkább átirányít minket a SOTE állatorvosi egyetemére, mert Ők ott jobban tudnak nekünk segíteni. Másnapra kaptunk időpontot, és két óra várakozás után találkoztunk az állatorvossal is, aki már tudott az esetünkről! Ő elmondta, hogy:

-          A kiskutyának veleszületett könyökficama van, és ezért görbülnek a csontjai a mellső lábaiban.

Elmondták, hogy csoda hogy észrevettük, és hogy általában ez a betegség uszkár kutyákra jellemző, akik max 14-16 kilósak lesznek, nem pedig berni pásztorra, aki mint tudjuk 60 kiló lesz. Magyarul a mi állatorvosunk, elmondta, hogy Ő ilyet még nem látott berni kutyusoknál. Megállapodtunk abban, hogy csinálnak egy jobb minőségű röntgent, és abból okosabbak leszünk. Kutyát elvitték, mi megint várakoztunk. Röntgen elkészült, orvos behívott minket.  

-          A kutyus csontjai görbék, ezeket ki kell egyenesíteni. Az izmok, inak, szalagok sem úgy állnak, ahogy kellene, ezeknek meg kell erősödniük az elkövetkezendő hónapokban. Figyelni kell a növekedés tempójára, és 10 hónapos korára, amikor eléri a teljes súlyának 80%-át akkor be kell merevíteni a könyökeit. De meg kell műteni, amivel egy nappal sem rövidíti meg az életét. De hogy ne legyenek fájdalmai, az egyetlen megoldás a bemerevítés lesz. - magyarázta a doktor.

-          Bemerevítés mivel jár együtt? – a szó nagyon új volt a szótáramban.

-          Mindig tipegni fog, nem fog sokat sportolni, és az ásás nem lesz jellemző rá, mert arra nem lesz képes. – magyarázta az orvos. A kocsiban gondolkodva az is eszembe jutott, hogy meg kell emelni a vizes és kajás tálját, mert nem fog tudni lehajolni hozzá rendesen.

Elmondta a doktor úr a következő lépéseket, és gyors fejszámolást követően úgy kb 400-500.000,- közötti lesz a kezelés sorozata 10 hónapos korára. 2 hetente röntgen, időnként növekedés lassító műtét, és visszafogott táplálás, hogy el tudja magát bírni és a könyökében található porcok se sérüljenek nagyon. Azóta ez az összeg gyarapodott a hidroterápia összegével. (10 alkalom/35.000,-) Ez azért szükséges, mert az elsorvadt izmokat erősíteni kell.

-          Ha 13 kutya született egy alomban, lehet hogy csak ő beteg? - kérdeztem a doktort. 

-          Nem, mert örökletes a betegség, Ő ezt a szüleitől kapta. Valószínűleg a többi kutyus is beteg. - vágta rá.  

-          Szóljunk a tenyésztőnek? - kérdeztem. 

-          Mindenféleképpen. - mondta és aláíratta velünk az altatás veszélyeire felhívó nyilatkozatot.

-          Észrevehettük volna? – próbáltam nyugtatni a paranoiámat.

-          Nem.  

Nos, akiktől vettük a kutyákat, minden féle sértés ellenére nagyon egyszerű paraszt emberek, akik  gazdálkodnak és üzleti lehetőséget láttak a kutyák tenyésztésében. Párom azt mondta, hogy felesleges lenne szólni, mert a kutyát nem visszük vissza, és mit tehetnének? Igaza is van, de mégsem. 

-          Szólni kötelességünk, azt hogy ők ezzel mit kezdenek az adott információval az meg ő felelősségük. De ha nem reagálnak normálisan minden berni pásztor fórumra fel fogom tenni a kutya történetét, város megnevezéssel. - mondtam egy barátomnak kicsit csalódottan összegezve a történteket. 

-          Miért?

-          Mert ez a kiskutya nem volt drága, de most egy kicsit jobban kell figyelnünk rá, életmódváltással együtt. De ez nem érdekel, mert ettől ő egy szeretni való kis kutya, de nem játszhatnak emberek kiskutya-életekkel. Ha valaki nem tudná ezt a műtét sorozatot kifizetni, szerinted mit fog tenni?

-          Elaltatja.

-          Ennyi!

-          Ha tovább tenyésztik mi lesz?

-          Nem tudom.

-          Figyelj, ha több kiskutya kerül ki és mások is tenyésztésre adják a fejüket, mert az jövedelmező, nagyon sok genetikailag hibás kutya lesz, és sokkal többen járnak úgy mint mi. Mi biztosan nem fogjuk fedezésre adni a kutyát, mert ezt a betegséget nem adhatjuk tovább!

Elsőre ennyit a Mi kis történetünkről :-)