Nímáy és az Ő könyökficama

A 2011-es év nagyon nehezen indult. Először azért mert egy genetikai betegség és egy kullancs csípés következményeként a közel 3 éves golden retriever kan kutyusunkat el kellett altatni. Ez annyira magam alá tepert, hogy külső segítséget kellett kérnem. Alig aludtam, alig tudtam figyelni, csak az járt a fejembe hogy "Én hol rontottam el?" Nem rontottam el, Buddha nevű kutyusnak ez a 3 év jutott, és Velem illetve a Párommal.

Az, hogy együtt lehettünk, amikor elment, megrázott- mert nekünk kellett azt a nehéz döntést meghozni, egy életre beleégett a retinánkba, és még most is összeszorul a szívem, pedig ennek már 5 hónapja. :-(

Amikor Buddha elment a párom megjegyezte, kb egy héttel később hazafelé a kocsiban, hogy
- Nem tudom, hogy Te hogy vagy vele, de én kétszer mentem ki vizet adni...nekem kell egy kutya! – megrémített, amit mondott, de tényleg úgy rendezkedtünk be, hogy nekünk kutyánk van. De tudtam, hogy nem vagyok felkészülve arra, hogy megint legyen egy kiskutyánk, és idő előtt menjen el. Igazából nagyon féltem a gondolattól is.

De aznap amikor rendbe tettük a kertet, és sírva pakoltam el Buddha dolgait, és festettük le a házát, tudtam, hogy szükség lesz egy kutyára, csak azt nem tudtam, hogy mikor? Azt is pontosan tudtam, hogy soha nem lesz golden retriever-ünk! Mindenhol mindent ezzel a fajtával reklámozzák, mindenhol golden kutyusok néznek ránk…szóval azt köszönöm többet nem.

Nem is jött szóba. Párom nagyon szeretett volna egy berni pásztor kiskutyát, mert azok olyan nagyok, és szépek, és morcos a fejük kölyöknek. Három hónapot vártunk rá, mire meglett a kiválasztott. Rengeteg hirdetést nézett meg, a legjobbakat megmutatta, de én nem éreztem azt hogy kell kutya. Tudta és érezte, hogy nem vagyok túl Buddhán. Senki nem várta el, és ha nem is beszélek róla, mindennap hiányzik! De egy pénteki napon csak annyit mondott a párom:

-          Én holnap elmegyek egy kiskutyáért, van kedved velem jönni?

Természetesen mentem vele, de nagyon féltem. Elmentünk Kiskunfélegyházára és elhoztuk a gyönyörű kis berni pásztorunkat. Aki első kocsi útját végighányta. Őt Nímáy-nak kereszteltük el. Részben azért mert túl könnyen volt tanulható Buddha neve és szegény kutyát mindenki futtatta a szomszédjainkban. A Nímáy nevet a párom is sokáig tanulta, de legalább nem rohangál a kutyus fél percenként a kapuba, majd hátra. A másik ok az volt, hogy a Buddha – félistenséget jelent, a Nímáy – indiai nyelvben viszont Istent, és hiszek a név jelentésében, hogy az megvédi a név gazdáját.

Teltek a hetek, Nímáy szépen fejlődött, de egyszer csak el kezdett sántikálni. Én magam is azt hittem, hogy paranoiás lettem és rémeket látok. De ezt a képzetemet sokan osztották, úgy hogy kikötöttünk annál az állatorvosi klinikán, ahol elaltattuk Buddhát.

Először azt mondták, hogy túltápláltuk, ezért fogjuk vissza a táplálékot. A biztonság kedvéért csináltak egy röntgent – mert „érdekes” a kutya lábában valami. Két héttel később visszarendeltek minket röntgenre, a kötelező oltások miatt is.

Mi visszafogtuk a táplálékot, Nímáy mellső lábai csak görbültek. Két héttel később mondta az orvos, hogy Ő inkább átirányít minket a SOTE állatorvosi egyetemére, mert Ők ott jobban tudnak nekünk segíteni. Másnapra kaptunk időpontot, és két óra várakozás után találkoztunk az állatorvossal is, aki már tudott az esetünkről! Ő elmondta, hogy:

-          A kiskutyának veleszületett könyökficama van, és ezért görbülnek a csontjai a mellső lábaiban.

Elmondták, hogy csoda hogy észrevettük, és hogy általában ez a betegség uszkár kutyákra jellemző, akik max 14-16 kilósak lesznek, nem pedig berni pásztorra, aki mint tudjuk 60 kiló lesz. Magyarul a mi állatorvosunk, elmondta, hogy Ő ilyet még nem látott berni kutyusoknál. Megállapodtunk abban, hogy csinálnak egy jobb minőségű röntgent, és abból okosabbak leszünk. Kutyát elvitték, mi megint várakoztunk. Röntgen elkészült, orvos behívott minket.  

-          A kutyus csontjai görbék, ezeket ki kell egyenesíteni. Az izmok, inak, szalagok sem úgy állnak, ahogy kellene, ezeknek meg kell erősödniük az elkövetkezendő hónapokban. Figyelni kell a növekedés tempójára, és 10 hónapos korára, amikor eléri a teljes súlyának 80%-át akkor be kell merevíteni a könyökeit. De meg kell műteni, amivel egy nappal sem rövidíti meg az életét. De hogy ne legyenek fájdalmai, az egyetlen megoldás a bemerevítés lesz. - magyarázta a doktor.

-          Bemerevítés mivel jár együtt? – a szó nagyon új volt a szótáramban.

-          Mindig tipegni fog, nem fog sokat sportolni, és az ásás nem lesz jellemző rá, mert arra nem lesz képes. – magyarázta az orvos. A kocsiban gondolkodva az is eszembe jutott, hogy meg kell emelni a vizes és kajás tálját, mert nem fog tudni lehajolni hozzá rendesen.

Elmondta a doktor úr a következő lépéseket, és gyors fejszámolást követően úgy kb 400-500.000,- közötti lesz a kezelés sorozata 10 hónapos korára. 2 hetente röntgen, időnként növekedés lassító műtét, és visszafogott táplálás, hogy el tudja magát bírni és a könyökében található porcok se sérüljenek nagyon. Azóta ez az összeg gyarapodott a hidroterápia összegével. (10 alkalom/35.000,-) Ez azért szükséges, mert az elsorvadt izmokat erősíteni kell.

-          Ha 13 kutya született egy alomban, lehet hogy csak ő beteg? - kérdeztem a doktort. 

-          Nem, mert örökletes a betegség, Ő ezt a szüleitől kapta. Valószínűleg a többi kutyus is beteg. - vágta rá.  

-          Szóljunk a tenyésztőnek? - kérdeztem. 

-          Mindenféleképpen. - mondta és aláíratta velünk az altatás veszélyeire felhívó nyilatkozatot.

-          Észrevehettük volna? – próbáltam nyugtatni a paranoiámat.

-          Nem.  

Nos, akiktől vettük a kutyákat, minden féle sértés ellenére nagyon egyszerű paraszt emberek, akik  gazdálkodnak és üzleti lehetőséget láttak a kutyák tenyésztésében. Párom azt mondta, hogy felesleges lenne szólni, mert a kutyát nem visszük vissza, és mit tehetnének? Igaza is van, de mégsem. 

-          Szólni kötelességünk, azt hogy ők ezzel mit kezdenek az adott információval az meg ő felelősségük. De ha nem reagálnak normálisan minden berni pásztor fórumra fel fogom tenni a kutya történetét, város megnevezéssel. - mondtam egy barátomnak kicsit csalódottan összegezve a történteket. 

-          Miért?

-          Mert ez a kiskutya nem volt drága, de most egy kicsit jobban kell figyelnünk rá, életmódváltással együtt. De ez nem érdekel, mert ettől ő egy szeretni való kis kutya, de nem játszhatnak emberek kiskutya-életekkel. Ha valaki nem tudná ezt a műtét sorozatot kifizetni, szerinted mit fog tenni?

-          Elaltatja.

-          Ennyi!

-          Ha tovább tenyésztik mi lesz?

-          Nem tudom.

-          Figyelj, ha több kiskutya kerül ki és mások is tenyésztésre adják a fejüket, mert az jövedelmező, nagyon sok genetikailag hibás kutya lesz, és sokkal többen járnak úgy mint mi. Mi biztosan nem fogjuk fedezésre adni a kutyát, mert ezt a betegséget nem adhatjuk tovább!

Elsőre ennyit a Mi kis történetünkről :-)