Jó reggelt,
Nímáy-al otthon vagyunk. Ő a kis "gipsz"-ben, ami nem igazi gipsz, csak mi hívjuk annak. Be van kötve gézzel a sebe, körbe van tekerve egy jó nagy adag vattával, és az még be vak tekerve egy erősebb fásli jellegű fedőkötéssel. Ami jelen esetben zöld színű. A lapockáinál viszont kimaradt a fedőkötés,és mivel Nímáy a kíváncsi kutyák közé tartózik, természetesen meghabzsolta a vattát, emiatt szétvágtam egy régi zoknit és felraktam az említett vattás részre. Tündérien néz ki. :-)
Kapott nyugtatókat, mert nem tudtuk hogy hogyan fogja viselni az állapotát. De jelentem jól van. Nem sétálgat annyit mint szokott, de a kötelező egészségügyi sétáját mindig elvégzi. Kiviszem, aztán mikor végez leül és megvárja, hogy visszavigyem a házba. Rendesen végig tudja aludni az éjszakát, járkál amennyi neki jól esik.
Rá kellett jönnöm, hogy nagyon elgyengültem. Na nem a gyönyörű kutya szeretett teljes nézése miatt :-), hanem fizikailag. Egyszerűen nem bírom el Nímáy-t. Hoztam egy döntést: elkezdek sportolni. Muszáj!
Nímáy két hét alatt hízik egy kilót. Vagyis egy hónap múlva kb.23 kiló körül lesz, és már most gondot jelent a közel 21 kilója. Őt emelgetni kell, és Őt nekem kell emelgetni, vagyis nekem kell összeszednem magamat. Körbekérdeztem pár barátomat, hogy hogyan és mit kellene sportolnom? Táncolni nem akarok visszamenni, a Zumba jó, de attól nem leszek erősebb, konditerembe - hát az nem az én világom, focizni sem szeretnék, biciklizni nem télen fogok...de a kettlebell, na az kihívás. Teljesen más mozgáskultúra, mint amit eddig valaha csináltam, és lehet tőle erősödni, ja és nem rabolja az időmet, mert egy edzés egy óra. Kipróbáltam, és tetszett de még csak tanulom. Viszont azt már most tudom, hogy olyan helyeken van izomlázam ahol még sosem volt. :-)
Nímáy unatkozik, és ennek hangot is ad. Próbálom elterelni a figyelmét, kap csontot. Minél nagyobb annál hamarabb fogynak el a csontok ;-) de legalább elfárad annyira, hogy tudjon aludni napközben. A csont azért is kell, hogy amikor rágcsálja és a csontszilánkok bekerülnek a szervezetébe segíti majd a gyógyulásában.
Régebben voltam önkénteskedni egy állatotthonba ahol kb: 200 kutyával sikerült találkoznom, és akkor is döbbenten kérdezték tőlem, hogy "hogy tudsz ilyen lelkesen beszélni kutyákról?" Néha olyan kíváncsi lennék, hogy vajon mit gondolhatnak emberek arról, hogy miket írok Nímáy-ról?
Szép napot!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.